II. rész: Bolygók
Mese a Csillagistenekről: A Zodiákus Mitológiája
Csillagok
A "csillag" asztronómiai értelemben naprendszerünkben az a bolygó, amely fényt és hőt bocsát ki égése során - tehát szigorú definíciónk csillagnak a egyedül a Napot tartja. Az asztrológia által számításba vett másik kilenc planéta a Hold, Merkur, Vénusz, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, Plutó láthatóan változtatják pozíciójukat az égbolton, és helyzetüket zodiákus fokokkal leírva adunk szimbolikus értelmezést jelentésüknek, hatásuknak az emberi életekre vonatkozóan.
Az Embernek szüksége van ideálokra
Az asztrológia egyfajta nyelvezet a sok közül, hogyan meséli el magának az ember azokat a történéseket, hogyan keletkezett a világ, és miként nyer értelmet az a nagy összefüggésrendszer, amelyre az ember nem lehet hatással - erején, intelligenciáján felül állnak a makrokozmosz kérdései. Vergilius költői gondolatai nyomán: "Úgy tűnik, hogy meg lehet közelíteni ezeket az érzelmeket, amit az egykori népek fűztek az istenekhez és mítoszokhoz, hivatkozva a latin moves, movi, motum, movere szavakra, ami annyit jelent, hogy mozgás, mozgat, megindít, érzés, megmozdul. A mozgás - amelyet a csillagok nyilvánvalóan nagyszerűen illusztrálnak - talán nem a fizikai és kézzelfogható világ hajtóereje? Nem a mozgás az, ami a lélek és a szellem problémáját okozza? Valójában, mi a mozgás eredete? Az érzések és a motivációk vajon nem életünk motorjai, nem befolyásolják sorsunkat? Movere fatum (megváltoztatni a sorsot)" mondta a költő.
A korrekt magyarázatokat manapság az ember számára a mérhetőség jelenti, amelynek mindig elérkezik az a foka, mikor tudománya végessé válik - a mértékeken túl mesék, mítoszok, hitrendszerek jelenítik meg a titkok világát. Aki úgynevezett hitetlen, annak is van egy bizonyos meggyőződés-rendszere: elszakadt kapcsolataitól, lelkétől, istenétől - saját magában meggyőződést, erőt lelve pontosan a nagy összefüggésektől vágja el magát. Ideálok, archetípusok nélkül maradva amint meglátja, milyen kicsiny az ő ereje, az embert még a hitetlen-tanácstalan hangulati zavar, a depresszió is meglátogathatja. Kapcsolódást kell tehát találni a magasabb összefüggésekkel, nevezhetjük őket isteneknek, felsőbb erőknek, csillagoknak vagy hitünk szerint másnak. A harmónia így jön létre.
A Zodiákus, a Csillagistenek univerzuma
A zodiákus az istenek univerzuma. Csillagok képviselik őket. Ebben a mágikus és tökéletes körben, amely az égen kirajzolódik, az emberek tanúi lehetnek a mitikus kalandoknak, sorstragédiáknak és istenek dicsőségének. Ez a nagy tartós látványosság, amely számunkra rendelkezésünkre áll, és amely minden pillanatban a szemünk előtt terül el, sorsunk, és kalandjaink megjelenítése annak örömével és fájdalmaival, vágyakozásaival, reményeivel, elkeseredésével, szenvedésével, hibáival és őrültségeivel, szeretetével és szenvedélyével, gyávaságával és hősiességével. Az az ember, akit egy csillag-isten megjelölt a zodiákus jegy területének ura, felfedezheti magát, megmutatkozhat, vagy túllépheti saját magát, fel tud kapaszkodni addig a darabkáig, vagy isteni átjáróig, amely alszik benne, amely várja, ami által előbb vagy utóbb átalakulhat, megvilágosodhat, megszabadulhat az idő és a tér minden béklyójától és befolyásától. Mivel a zodiákus nem csak egy képernyője az időnek és a térnek, vagy panorámatükör, hanem egy ajtó is, amelyen keresztül érzékelhetjük a Nagy Mindenséget, az Istent, a Fényt, - valamennyire fontos a név, amit adunk neki - és miért ne, csatlakozzunk hozzá, ha megfogjuk a kezét, amit nyújt nekünk. A zodiákus óriási panoráma képernyőjén, eredetünk, jelenünk és jövőnk látványa állandó. Mindegyikünk hordoz magában egy szent geográfust, akinek az asztrológus elkészít egy térképet azért, hogy eligazodjon, felfedezze önnön magát, hogy el tudjon igazodni lelkének vagy lelkeinek titokzatos birodalmában.
A Zodiákus hét Csillagistene
"Ami a földet illeti, senki sem tagadja, hogy tökéletesen egész, mint a teljesség, olyan formájú, nemes, mert nem látszik rajta egy göröngy sem. Ez a forma hozzátartozik a lelki tulajdonságokhoz, a folyamatok is azt bizonyítják: a fémek keletkezése, a földi meleg tartóssága, a pára szivárgása, abból a célból, hogy létrehozza a folyamokat, az esőket és a többi meteorológiai hatást. Mindez azt bizonyítja, hogy a föld alakja nem csak megóvást célzó, mint a kövek esetében, hanem nagyon is vegetatív. Nem szükséges, hogy a föld nőjön, vagy helyileg megsérüljön. Mivel a lelke se nem emberi, se nem állati tulajdonképpen, se nem olyan, mint a növényeké, hanem egy különleges fajé, amely meghatározását sajátos működésének köszönheti. Teljesen úgy, mint más állati fajok. És ugyanaz az oka, ami az ősöket is arra indította, hogy helyezzenek el a növényekben a léleknek egy 3. fajtáját, minket arra ösztönöz, hogy megkülönböztessünk egy negyediket is a Földön..." (Johannes Kepler: Az asztrológia alapjainak kijavítása - De Fundamentis astrologiae certioribus)
A lélek elmozdulásai a földről fogékonyak az őket körülvevő csillagok elmozdulásaira - úgy mondtuk: ahogy fent, úgy lent. Végülis az asztrológiában nem arról van szó, hogy a befolyás határairól beszélünk, hanem a változások, kommunikációk és közösségek kölcsönös fogékonyságáról. A zodiákus csillag-istenei és a Föld közösségben és párbeszéden vannak egymással, állandó kapcsolatban. Úgy tűnik, hogy lényeges adottság, amelyet a modern asztrológusok már elvesztettek, elhanyagoltak vagy egész egyszerűen figyelmen kívül hagytak. Amely nélkül pedig nem lehet megérteni a természetet és a 7 csillag-isten működését, amely irányítja a zodiákust és ügyel a sorsunkra, igazságosan, mert vannak szolgák, őrangyalok és földi jóakarók.
A görög eredetű latin nevek - amelyeket a zodiákus 7 istene visel nem más, mint megközelítőleg élő forrása keletkezésüknek. Megkíséreljük, hogy adjunk egy másik lényegesebb, autentikusabb magyarázatot, mint az, ami ma általában elfogadott, és amely lehetővé teszi talán a magunkfajta kezdő asztrológusnak, hogy eleven forrásoknak érezzük a zodiákus 7 csillag-istenéhez kapcsolódó tulajdonságokat. Végülis, minden vizsgálódó megfontoláson túl, természetesen csodálatos, érezni az ilyen vagy olyan csillag megnyilvánulását, amely egy lény viselkedésével összhangban áll, tulajdonságaival, érzéseivel vagy érzelmeivel. Másik dolog, hogy valaki a jóslásban vagy egy előre meghatározott témában közönséges és banális, születési jegyének vagy a aszcendens jegyének függvényében.
Az égi hierarchia
"A Nap, a Hold, a Merkúr, a Vénusz, a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz a 7 csillag-isten, aki irányítja a zodiákust, az égi hierarchia csökkenő rendjében, úgy ahogy ma ismerjük és értelmezzük. Az Uránusz, a Neptunusz, és a Plútó- a Naprendszer csillagai a 7 alapvető csillag-isten csillag-szolgálói. Semmilyen esetben sem irányítják vagy uralkodnak csak saját maguk a zodiákus bizonyos csillagain. Végül is, ez egybehangolja kisség az ősök és ez interpretáció hitelét, ez a mitikus és poétikus értelmezés a világról és az életről, amelyeket feldolgoz, és amelyeket örökül hagyott ránk, hogy megfontoljuk, hogy hiányos vagy összefüggéstelen, amely így üres eseteket hagy a zodiákusban, és amelyet a jövőben nekünk kell megtölteni. Ha ez lenne az eset, az asztrológia alapelve soha sem működne. Lehet-e következtetni a megfigyelésből, és a mértékekből, amelyet ma végezhetünk, az élet biológiai és fizikai alapelveiből, amelyek hiányosak, és így jó hozzátenni ezt vagy azt az elemet? Lehet-e azt fontolgatni, hogy hozzáadunk egy hangjegyet a 7 létező hangjegyhez. Ez nyilvánvalóan lehetetlen. Mivel elkülönítettük az asztronómia és az asztrológia táborát, és mivel, hogy az asztrológia tábora lényegesen többet fejlődött az elmúlt évek alatt a tökéletes műszereknek köszönhetően, amelyeket rendelkezésünkre bocsátott a technológia - bizonyos asztrológusok - lehet, hogy azért, hogy megnyugtassák a lelkiismeretüket, vagy hogy meggyőződjenek, hogy a rendszerük összefüggő, azt hitték - hogy az új bolygókat be lehet illeszteni a naprendszerbe, amelyeknek a matematikusok ki tudták számolni a pályáikat és az asztronómusok lokalizálták őket. Ennél fogva el kellett helyezni a bolygókat, valahol a zodiákusban, de ezt önkényesen az asztrológusok tették, akik egyáltalán nem törődtek a történelmi forrásokkal és az asztrológia mitikus jellegével. Ideje, hogy visszaállítsuk a csillagok eredeti rendjét, amely ügyel az asztrológia nagy alapelvére, és megkülönbözteti a csillag-isteneket a szolgáitól. A Nap, a Hold, Merkur, Vénusz, Mars, Jupiter és Szaturnusz bőven elég a kezdő asztrológusnak, azután a gyakorló asztrológusnak is, hogy megértse és interpretálja egy személy horoszkópját, vagy horoszkópot készítsen egy kollektív rend eseményéről. Az Uránusz, Neptunusz, Plútó gyarapítják vagy finomítják néha az alapelveket, amelyeket a 7 csillagisten állított fel, mivel kiegészítő információt hordoznak, de ezek nem a megfigyelés és a gondolkodás alkotóelemeinek gyökereiben vannak, amelyek szükségesek egy csillagászati téma jó megértéséhez. Ez a nézőpont úgy tűnik, hogy erősen szükséges, azért, hogy a kezdő asztrológus jól elsajátítsa a nagy alapelveket, amelyeken nyugszik az asztrológia, és amely nem hagyja magát meghódítani vagy tévútra vezetni bizonyos modern asztrológusoktól, akik hozzáadva ezt vagy azt az elemet a zodiákus rendszeréhez és a működéséhez, nagy rendetlenséget és zűrzavart okoznak." (Didier Colin nyomán)
A hét ősbolygó
